Soha nem húzódott vissza olyan gyorsan a tengeri jég az Északi-sarkvidéken, mint az utóbbi egy évben. Az olvadás ütemét a Polarstern német kutató hajó egy évig tartó Mosaic nevű expedíciója idején vizsgálták.
A tengeri jég kiterjedése 2020 nyarán csak fele akkora volt, mint évtizedekkel ezelőtt. A visszafordíthatatlan globális felmelegedés fordulópontjához érkezhettünk.
– közölte Markus Rex, az Alfred-Wegener Intézet szervezte expedíció vezetője.
A Polarstern fedélzetén 20 ország 300 kutatója indult a Mosaic elnevezésű expedícióra 2019. szeptember 20-án. A kutatóhajó csaknem tíz hónapon keresztül sodródott a Jeges-tengeren egy jégtáblába fagyva, az útvonalat és a sebességet a szél és az áramlatok által hajtott jégtábla sodródása határozta meg. A kutatók így mérni és dokumentálni tudták a jég teljes ciklusát fagyástól olvadásig.
A 140 millió eurós költségvetésű kutatás mintegy 150 terrabájtnyi adatot gyűjtött és több mint ezer jégmintát. Az adatokat összevetették az 1890-ben, a Fram nevű kutatóhajó által mért adatokkal. Kiderült, hogy most a jég fele olyan vastag volt, a hőmérséklete pedig 10 Celsius-fokkal volt magasabb az akkorinál.
Mivel most kevesebb jég fedte az óceán felületét, a víz nyáron több hőt tudott elnyelni, ezért ősszel a jégtáblák kialakulása lassabb volt. A műholdas megfigyelések 1979-es kezdete óta másodszor zsugorodott négymillió négyzetkilométernél kisebbre tavaly nyáron az északi-sarki tengeri jég kiterjedése. Ennek oka az lehetett, hogy a Szibériai térségben májusban és júniusban a hőmérséklet hat Celsius-fokkal volt melegebb a hosszú távú átlagos középhőmérsékletnél. Így a víz is jobban melegedett és a jégtáblák is lassabban alakultak ki és kevésbé híztak meg. Ezért olvadáskor könnyebben szétszakadtak és elolvadtak.
Stefanie Arndt tengerijég fizikus fájdalmasnak nevezte, hogy valószínűleg